Fantasztikusan szerepelt a magyar válogatott a veronai junior vívó-világbajnokságon, de ami számunkra még ennél is örömtelibb, hogy a BVSC párbajtőr szakága ismét két éremmel lett gazdagabb. Borsody Emma egyéniben bronz, míg Andrásfi Tibor csapatban aranyérmet szerzett.

Kiváló körülmények várták a fiatal vívókat Veronában, csilliárd verseny és melegítő pást, külön terem a színes pástoknak, éttermek, büfék, rengeteg vívófelszerelés stand, egyszóval rég láttunk korosztályos versenyen ilyen jó rendezést. A lebonyolítás is érdekes volt, hiszen három nap alatt “lezavarták” a fegyvernemek versenyszámait. Így esett, hogy rögtön az első napon a juniorokért izgulhattunk, soraikban a BVSC-és Andrásfi Tiborral és Borsody Emmával. Előbbinek ezúttal a megszokottnál hamarabb kellett zuhanyozni (sajnos egy magyar asszóban, a későbbi egyéni bronzérmes Koch Mátéval szemben maradt alul, 7:11-re), de mint már tudjuk két nappal később alaposan megvigasztalta magát és a szurkolótáborát. De egyelőre maradjunk Emmánál, aki a kanyarban egy kiváló 5:1-gyel ment tovább. Végre a sors kegyes volt és a kék-sárgák kiválósága vívható ágat kapott, de mint tudjuk ezeket az ágakat ki is kell használni.
Rögtön a 128-as táblán a kellemetlen emlékű, jamaikai Simms-szel kellett megküzdeni, akit a két évvel ezelőtti világbajnokságon csak 14-re gyűrt le Emma. Nos a 15:6-os végeredmény azt mutatta, hogy a mi lányunk többet fejlődött két év alatt. A következő áldozat a cseh Saligerova volt, ő hét tusig jutott. Na innentől viszont már lerághattuk az össze körmünket, mert két 15:14-es asszó következett, ráadásul mindkettőben az ellen vezetett 13:14-re. Szerencsére a felkészülés mentális része – a sok nehézség ellenére – is jó sikerült, mert Emma fejben rendben volt, össze tudta szedni magát a nehéz pillanatokban is és ellentmondást nem tűrő akciókkal mindkétszer fordított, majd nyert! Harminckettőben a lengyel Pawlowska, tizenhatban pedig a svájci Favre testvérek idősebbje, Aurore maradt alul a hirtelen halálban, és hősünk “máris” élete második világbajnokságán, első éves juniorként a legjobb nyolcban mosolyoghatott! De nem engedhetett ki egy pillanatra sem, hiszen a következő asszóban már éremért vívott, az izraeli Hecht Darral, aki legutóbb az Európa-bajnokságon volt nyolcban és ezúttal is olyan skalpokkal a zsebében érkezett, mint Petri Reni vagy az olaszok kiválósága Bozza. A két versenyző előélete mellettünk szólt, de hát a “tuti”-t a legnehezebb beütni. Szerencsére Emma nem a múlton és a lehetőségein töprengett hanem előre nézett, s egy kiváló mérkőzésen, szép vívással, könnyedén jutott a legjobb négy közé (15:7). Sajnos a kettőbe jutásért már nem nekünk kedvezett a szerencse, pedig ismét szemtanúi lehettünk egy Emmás feltámadásnak. Történt ugyanis, hogy 12:14-ről megint sikerült egalizálni, de a pontot az i-re ezúttal az ellenfél, a lengyel Falinska tette föl.
Nagy örömünkre a másik ágon szintén magyar lányért szoríthattunk, kinek sikerét egy kicsit magunkénak is érezhettük. Nagy Kinga a DVE versenyzője ugyanis szeptember óta Budapesten tanul és Andrásfi Tiborral készült ebben a szezonban. Végül mindkét magyar kislány bronzéremnek örülhetett, s a fotókon is látszik hogy bizony nem voltak szomorúak.
Két nappal később már a csapatokért izgulhattunk. Sajnos ezúttal a női vonalon véreztünk el hamarabb. Lányaink “idő előtt” összekerültek a későbbi ezüstérmes Románia válogatottjával és a két jó csapat közül ezúttal a mieink maradtak alul egy tussal.
A fiúk viszont hasítottak. Az évközi jó szereplésnek köszönhetően jó ágat kaptak, amit meg is érdemeltek nagyon, hiszen világranglista kettesek és regnáló Európa-bajnokok! Persze ez egy új nap volt ahol nem adták ingyen az érmeket, így ismét nekiveselkedtek, hogy átverekedjék magukat a mamutmezőnyön. Eltökélt szándékukról rögtön az elején biztosították az értük aggódókat: Ausztria válogatottjának mindössze tizenhét tust engedélyeztek. Nyugodtan mondhatjuk lehengerlő belépőnek. a legjobb tizenhat között a kicsit kellemetlen, nagy küzdő Egyiptom csapatán léptek túl magabiztosan (45:35). A legjobb nyolc között következtek a cseh négyes, azzal a Jakub Jurkával a soraiban, aki junior világranglista egyes és nemrég már felnőtt világkupán is ezüstérmet szerzett. Szerencsére a cseh vívók közül csak egy vitéz volt, az előbb említett Jurka, így eltekintve a mérkőzés közepén elszenvedett 5:9-es zökkenőtől, ismét könnyed győzelmet arattak fiaink. A szerencséért meg is kell dolgozni szokták mondani, s hát mint fentebb már elmondtam a mieink igencsak megdolgoztak érte. Kisebb meglepetésre Izrael csapata kiverte a koreai brigádot, így nyugodtabban várakozhattunk a fináléba jutást eldöntő mérkőzés előtt. Az első négy mérkőzés szorosan alakult, de az ötödikben egy 6:1-gyes győzelemmel meglépett Nagy Dávid s ez az előny bőven kitartott a végéig. A másik ágon ismét csak meglepetésre az olaszok vereséget szenvedtek a francia különítménytől, magyar-francia döntőnek néztünk elébe.
Ami rendkívül színvonalasra sikeredett! Csodálatos tusokat láthattunk – szerencsére főleg a magyar részről – Tibi és Dávid brillírozott. A magabiztos 30:23-as vezetésig a franciák láthatólag tanácstalanul mozogtak és már mi is épp hátradőltünk volna, hogy szusszanjunk, de nem tehettük. Philippe Koch Máté ellen egyetlen asszó alatt egalizált, 33:33. Úgyhogy ismét elő a hangszálakat – a magyar párbajtőröző lányoknak biztatásban viszont már nem akadt párja – és hajrá!! Tibike még egy kis mézet tett a madzagra, mert az első két tust az ellenfél adta, de aztán 33:35-után kétség sem fért hozzá, hogy ki a jobb! Egy 5:3-as Andrásfi győzelmet követően már ismét két tussal vezettünk (38:36) és a mindent eldöntő utolsó asszóra Nagy Dávid állt fel a pástra. A Vasas Sc. kiválósága leforgatott egy rövid oktatófilmet, ráadásul még eggyel növelte is az előnyünket, de ez már nem számított. A magyar csapat fantasztikus vívással négy év után ismét junior világbajnok lett!

GRATULÁLUNK!