Egy arany, két ezüst és egy bronzérem a mérleg a felnőtt Vívó Magyar Bajnokságon. Elégedettek lehetünk
Veres Amarilla nyitotta a sort egy szép aranyéremmel, s ezzel Eb. és vk. bronz után feltette az i-re a pontot a remek szezon végén. A döntőben szép, akciódús vívással múlta felül a sportág kiválóságát, Krajnyák Zsuzsát.
Az épek mezőnyében Andrásfi Tibor gondoskodott arról, hogy idén se maradjunk egyéni érem nélkül. Ifjú titánunk magabiztosan menetelt a dobogóig, ahol a felnőtt korúak mezőnyéből az utolsó mohikán, Perterdi András állította meg.
Hölgyeink is remekül küzdöttek, de a hét főtáblás reménység közül végül Szabó Laura maradt állva, s szenvedett vereséget a dobogóért vívott csatában a későbbi ezüstérmes Kun Annától.
A csapatküzdelmek aztán bővelkedtek izgalmakban. Lányaink kezdték kora reggel a küzdelmeket. A mindössze egyetlen felnőttel felálló kettes csapatunk a kecskeméti együtte felett aratott kötelező győzelem után kiválóan tartott lépést a Vasas legjobbjaival, de végül a rutin meg az évek győzedelmeskedtek. A “kicsik” végül a számukra mindenképp előkelő tizedik helen végeztek. A “nagyok” viszont alaposan rászolgáltak az elismerésre, hiszen kétszer is bebizonyították, hogy helyén van a szívük. Nagy örömünkre a szülésből visszatérő klasszisunk Révész Julianna megmutatta, hogy kell stílusosan művelni ezt a sportot. Szemetgyönyörködtető vívással vezette döntőbe a mieinket. Szintén kötelező győzelemmel kezdtünk a székesfehérvári egylet ellen, majd a debreceni csapat következett, amely már néhányszor megnehezítette a dolgunkat. Ezúttal is döcögött az eleje, de Borsody Emma a negyedik asszóban egy 8:3-mal 20:18-ra fordított, és ettől a ponttól igazán nem kelett izgulnunk. Bár az utolsó asszóra csak két tusos előnnyel állt fel Julcsi, de gondoskodott róla, hogy a pulzusunk ne emelkedjen fel.
Az igazi bravúr csak ezután következett, amikor is a döntőbe jutásért a csupa válogatott aspiránssal felálló BHSE csapatával néztünk farkasszemet. A mieink extázisban vívták végig a meccset, s remekül kihasználva az ellenfél taktikai hibáit Julcsink mindössze egyetlen tus hátrányban állt fel a mindent eldöntő utolsó asszóra. Ami ezután következett nehéz szavakba önteni. Elég az hozzá, hogy a kék-sárgák befejezője örömvívással 13:7-re lelépte a Honvéd befejezőjét.
A döntőben a címvédő OMS-Tata várt ránk, amit ezúttal meg is tettek. Az első két asszóbban ugyan megszereztük a vezetést, de szép lassan fordult a kocka, s nem tudtunk fogást találni a Vizek Városának szülöttein, be kellett érnünk az ezüstéremmel.
Mindeközben fiaink szintén megkezdték a menetelést. Az erősebb nem versengésében is két csapatot indítottunk, akik szintén kitettek magukért. A nyolcba jutásért a Vasas második számú négyesfogatával versengtek és egészen az utolsó asszóig úgy látszott bravúr születik, de végül itt is győzőtt a rutin. Viszont végül a kicsik túlszárnyalták a lányokat, hiszen megnyerték az alsó ágat és kilencedikként zártak.
“A” csapatunk két síma győzelemmel már a legjobb négyben találta magát, ahol a – többek közt az újdonsült egyéni bajnokkal felálló – kiváló erőt képviselő Vasas “A” csapat várt ránk. A klubunkban készülő, finn Niko Vuorinennel megerősített négyesfogatunk gyakorlatilag az első asszótól eltekintve nem hagyott kétséget afelől, hogy ki jut az esti fináléba. A kilecből hat asszót megnyerve, magabiztosan 44:37-tel küldtük zuhanyba a pasarétieket. A döntőben szintén végig nyitott volt a mérkőzés végkimenetele olyannyira, hogy a hatodik mérkőzésen 20:20 volt az állás és az utolsó összecsapára is csak két tusos hátránnyal állt pástra ifjabb Andrásfi Tibor. Az ellenfél a rutinos világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes Rédli András volt, akinek ismerős a befejező szerep, hiszen a válogatottban is ugyanezen poszton áll helyt versenyről versenyre. Ennek ellenére nem volt sima találkozó, hiszen nem sokkal a vége előtt már egy tusra csökkent a hátrány, de sajnos a rutin az rutin, s az “ezredes” ismét bebizonyította, hogy otthon van ebben a műfajban. Az urak a hölgyek után szintén a dobogó második fokára állhattak fel.
GRATULÁLUNK!