Tisztességesen helytálltak a kék-sárgák az Országos Bajnokságon. Persze megéltünk már szebb napokat is, de a három érem (egy ezüst, két bronz) egyértelműen jó teljesítmény!
Természetesen mindig van feljebb, s a sportban amíg nem első valaki, addig nehezen elégedhet meg, de a szakosztály jelenlegi – mind anyagi, mind pedig korosztályos – erejét tekintve kiválóan sikerült a novemberi nemzeti megmérettetés. Ha csak a ranglistára nézünk is látszik, hogy a felnőtt mezőnyben nem sikerült tömegesen megkapaszkodnunk, így a két csapat bronzérem, egy női egyéni ezüstérem és az a mellé társuló férfi egyéni hetedik helyezés kimondottan jó eredmény.
Az egyéni küzdelmeket két nap alatt bonyolították le, s a második, szombati napon hét fiunk és öt lányunk várhatta, kik állnak fel este a dobogóra. Férfiaknál nem születetett meglepetés, hiszen a ranglista első öt helyezettjéből négyen foglalták el a legjobbaknak járó emelvényt. Klubunkat a Veresegyházáról frissen igazolt Bánsági Barnabás képviselte, aki taktikus vívásának köszönhetően hetedikként végzett. Sajnos egyik szemünk sírt a másik pedig nevetett, mert a nyolcas döntőnek nagy ára volt: az idén eddig brillírozó Andrásfi Tiborunk bánta a korosztályos csatát, de esetében igaz, hogy nem lehet mindig húzni.
Hölgyeink esetében viszont egy két korai búcsútól eltekintve kiváló eredménynek örvendhettünk este, hiszen Borsody Emmának ezüstérmet akasztottak a nyakába, ami önmagában már koránál fogva is nagy fegyvertény. Igaz, hogy a nyolcas döntőben hat utánpótláskorú versenyző volt és a dobogón kivétel nélkül mondhatni gyermekek feszítettek büszkén, de ez már legyen a majd negyven felnőtt versenyző gondja. Mi boldogan tapsoltunk Emmának, aki mindössze egyetlen tussal maradt alul a mindent eldöntő ütközetben.
Vasárnap a csapatversenyekkel folytatódtak a küzdelmek, ahol női A csapatunk jó sorsolást kapott, amivel élt is. Sajnos a fiatalokból álló B csapatunk korán elvérzett, de nekik még úgyis csak a rutinszerzés a cél. Legjobbjaink a pécsi, majd a debreceni alakulat magabiztos legyőzése után idén immáron másodszorra akasztottak bajszot…akarom mondani pengét a békéscsabai csikócsapattal. Az AVA kvartettje a friss egyéni bajnok – tizenhat éves – Dékány Kingával és a felnőtt válogatott Szabó Rékával ismét borsot tört az orrunk alá, és sima vereséget szenvedtünk. Így nem maradt más választásunk: ha érmet akartunk szerezni, le kellett győznünk az olimpiai bajnokkal felálló Vasas csapatát. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de lányaink Marvel hősöket megszégyenítő amazonokként vívtak és szerezték meg a bronzérmet. Töretént ugyanis, hogy Szász Kovács Emese révén rögtön a pasarétiek ragadták magukhoz a vezetést, ami egészen az ötödik asszóig kitartott, sőt öt tusosra hízott (20:25). Ekkor Emma kettőre, Szabó Laura egyre minimalizálta a hátrányt, majd Gonda Bori rutinos vívással fordított és az utolsó asszó előtt vezettünk! Igaz csak egy tusocskával, de ez párbajtőrben ez akár elég is lehet. Szerencsére az előző nap ezüstlánya másképp gondolta, ő nem akart izgulni. Inkább hozzátett még egy találatot az olimpiai bajnok ellen, így 45:43-ra győzedelmeskedtek Honti-Kiss Dominikáék!
Fiaink kiemeltként hasonlóképp két könnyebb mérkőzéssel jutottak el a legjobb négyig, ahol a Vasas brigád ezúttal simán nyert, így ezúttal ismét a harmadik helyért szálltunk harcba a második számú Vasas különítménnyel. Kiss Gergő révén győzelemmel nyitottunk, s habár a második asszóban rögtön egalizált az ellenfél, sőt a harmadikban át is vették a vezetést egyetlen találattal, ezután már kétség sem férhetett hozzá, hogy újabb nemesfém kerül a Szőnyi útra.
GRATULÁLUNK!